A 19.század második felében elkezdődött a vasanyag és az üveg bevonása az építőművészetbe, amely kifinomult arányaival és szerkezetével a múzeum üvegcsarnokában is megjelenik. Fittler Kamill, az intézet akkori igazgatója az épület felavatásakor a millenniumi emlékkönyvbe a következőt fogalmazta meg az új stílust képviselő épületről: Maga a fa idegenszerű előttünk, de ismerős leveleket, hazai ágakat és gallyakat találunk rajta, magját nyugatról hozta a szél, de keleti szemmel lett beoltva és itthon hozta a virágait, … a művész arra törekedett, hogy a színes majolika nagyban való alkalmazásának hazájára – tehát Perzsiára, Indiára – emlékeztető építészeti formáiba az ehhez rokon, de eddig teljesen elhanyagolt magyaros szerkezeti és díszítő momentumokat is bevegye és a kettőnek egyesítéséből esztétikailag helyes alapokon felépülő és sajátos magyaros zamatú architektúrát teremtsen. 

Az Iparművészeti Múzeum tömbje – az eredeti tervek ellenében – teljes keretes beépítése nem történt meg. A Hőgyes Endre utcai oldalon a telek hátsó része üresen maradt. A tervpályázat kiemelt feladata ezen foghíj beépítése, méltó módon a meglévő múzeum épületéhez. Az új épület beépítése követi a szabályozási tervet, gyakorlatilag a meglévő épület keretét fejezi be.

Alapvetés, hogy az új épületnek nem szabad semmilyen módon elnyomni, birtokolni a meglévőt és oly módon kell megformálni, hogy tükrözze a mai látásmódot, ezért került alkalmazásra dobozszerű „semleges” tömeg kialakítás. Az utcai fronton a szomszédos lakóépület ereszéig ér a tetősík, míg a másik oldalon a múzeum épület ereszéig. A nehéznek ígérkező adottságok révén alakult ki az új épület homlokzatát meghatározó osztás – a szomszédos lakóépület ereszmagassága meghatározott egy vonalat -, mely körben megy az épületen.

A homlokzat anyaghasználata kényes és megfontolandó: érdemes figyelmen kívül hagyni az olyan rideg anyagot, mint pl. az üveg és visszatérni a kézműves anyagokhoz. Ha Lajta Béla (Lechner követője) épületének bővítéséről lenne szó, azonnal a míves látszó beton anyag kerülhetne szóba, mert Lajta épületeinek „keménysége” ezt diktálná. Lechner épületei ennél jóval „finomabbak”. Másrészt célszerű lenne folytatni a világhírű Zsolnay féle építőanyag ipari termékek használatát mai megfeleltetésben.

A belső udvari homlokzatnál megjelenik a „fésűzetes” áttört téglahomlokzat, mögötte belülről nyitható üvegfallal (kiállító tereknél homokfúvott, a gyűjteményi osztályoknál víztiszta). A „fésű önmagában is árnyékolja a mögötte lévő teret, de beengedi a természetes fényt. A földszinti publikus tereknél, mint előcsarnok, múzeum shop és étterem, az üvegfal teljes transzparenciát biztosít. Az üvegfal tokszerkezete és a nyitható ajtóelemek tolórúdjai antikolt réz felületűek. A tégla „fésű” elem 25x25cm alapterületű, belső vb. merevítő maggal rendelkezik, a födémekhez van rögzítve. 

Az udvari tömeg tetején jelenik meg egy visszahúzott, félszinten kiemelkedő sáv, amely gépészeti egységeket tartalmaz. Ennek a tömegnek a burkolata terpesztett lemez, antikolt réz anyagból. Azért lett a terpesztett lemez alkalmazva, mert a gépészeti berendezéseknek így a burkolat mögött bárhol lehet nyíló felületet biztosítani, anélkül, hogy az egységes tömegkép megváltozna. A gépészeti tömeg tetősíkja megáll a meglévő épület tetőidom kezdeténél. Az antikolt réz anyag lakkal kezelt felület, sötét árnyalatot biztosít és nem oxidálódik. Összesen három anyag jelenik meg az épület homlokzatán: fehér pirogránit tégla, fehér mázas kerámia és antikolt vörösréz.

Meg kell említeni a talajszint alatt lévő új kiállító teret, amely további összekötő elem a meglévő és új épület között, ami további lehetőségeket biztosít a két épület együttes használatához, kapcsolatához. A födémjében az udvarral azonos szintben járható üveg elemek vannak kialakítva, nappal természetes fénnyel látja el a kiállítóteret, este a kiáramló fény  pedig további látványeleme tud lenni a kertnek.

A központi udvar kialakítása során cél volt egy egységes arculat megtervezése. Kiosztásra került egy raszter nagyméretű műkő járólapokból, melyek a járófelületet biztosítják. A négyzet alakú flekkek jelentős része gyepesítve lett, néhány elem, főként az új épület étterem előtti kiülő terasznál, bejáratoknál pedig kisméretű kockakővel lett burkolva. A földalatti összekötő tér miatt az egyik nagyobb méretű fát ki kell vágni, de pótlásra került a Kinizsi utca felőli kert részben. Fontos elem a meglévő épület hátsó szárnyának tengelyében elhelyezett Zsolnay mázas kerámia anyagból épített szökőkút, ami az étterem teraszról is látható. Továbbá kültéri szobrok részére létesítve lettek kiállítóhelyek. Cél az udvar publikussá tétele, hogy az embereknek a mindennapokban is természetes legyen megpihenni itt a város forgatagában, enni az étteremben vagy inni egy kávét, beszélgetni.